december 27. 18:00
János-napi boráldás
Nagyboldogasszony Templom (Monor, Kossuth Lajos u. 85.)
Az 1956-os forradalom 62. évfordulóján ünnepi megemlékezést szervezett Monor Város Önkormányzata az 1956-os emlékműnél. Az esemény kezdetén Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója prózai műsorát hallhatták, aki ikonikus, forradalomhoz kapcsolódó irodalmi művekből állította össze méltó műsorát.
Őt Zsombok László, Monor város polgármestere követte, aki ünnepi beszédében arra kereste a választ, hogy mit üzen a nemzeti emlékezetben megőrzött alkalom. Az 1956-os utcai pénzgyűjtést, mintegy jelképet mutatta be a több száz fős közönségnek. A kihelyezett, őrizetlen lőszeresládák ötlete kockázatos volt, hiszen a pénz könnyen eltűnhetett volna. Ehelyett – a betört kirakatokban érintetlenül hagyott árukhoz hasonlóan – a forradalom egyik jelképévé vált.
- „1956-ban megvillant valami a két világháború közti hazánkból, sőt, még talán a reformkori Magyarországból is. A szabad, független és saját lábán megállni kívánó és a maga erejéből gyarapodó Magyarországból. A nagyhatalmak játékszerétől független szerepben is létezni tudó, erősödő, öntudatos, a maga útját járó magyar polgári világból.” – mondta el a városvezető. „Hol tarthatna ma ez az ország, ha nem olyanok szabadítják fel, akik megitták a kölnivizet? És hol tarthatna ez az ország, ha tisztességes, valódi rendszerváltás történt volna 1990-ben?”
„Egy fiatalember azt mondta 89 kora nyarán, Nagy Imre és mártír társai újratemetésén a Hősök terén, hogy ott, akkor nem csak az 56-os hősöket temetik. Azokban a koporsókban ott volt az ő, az akkori 20-as, 30-asok ifjúsága is. Az ellopott, elhazudott rendszerváltással egy következő generáció ifjúságát is elrontották; azokét, akik a rendszerváltást gyerekként, vagy fiatal felnőttként élték meg. A konklúziók nélküli módszerváltással, a le nem vont következtetésekkel, elmaradt igazságtétellel, a végbe nem vitt változtatásokkal, az elszalasztott lehetőségekkel a szocializmus után, a rendszerváltást követően egy következő nemzedék tagjai is be lettek csapva. A 90 után elmaradt gazdasági talpraállás, a sorozatosan, direkt, vagy hozzá nem értésből elrontott gazdaságpolitikák, a megmaradt, csak más felé orientálódó nagyhatalmi függőség, vagyis összességében a rendszerváltás utáni elszalasztott, elhibázott közel két évtized már egy másik generáció fiatalságát is beárnyékolta, ha nem is ásta el teljesen. Nekem sokszor olyan élményem van mostanában – tudom, hogy van, aki nem osztja ezt -, de mintha most menne végre végbe a rendszerváltás. Amikor látom, hogy végre anyagiakban és kulturájában is gyarapodik ez az ország. És úgy fejlődik, hogy végre a saját útját járja és amennyire lehet, próbál független lenni nagyhatalmak befolyásától. Azt látjuk, hogy kezdjük megtalálni magunkat. Kezdjük megtalálni a hangunkat. Most áll talpra az ország. Talán most nem lesz nagyhatalmak játékszere sem.
Ehhez helyben is olyan polgárokra, monori lakosokra van szükség, akik bíznak saját tehetségükben, munkájukban, sikerükben; és nem segélyben, állami újraelosztásban gondolkodnak! Ez ő értékrendjük a polgári gondolkodásra, az egyéni felelősségre, az önmagukról és környezetükről való gondoskodásra fontosságára kell, hogy épüljön!” Monoron is cselekedhetünk az ’56, az utcai pénzgyűjtés önzetlenségének szellemében, ha legyőzzük a kommunizmus rossz örökségét! Szükséges, hogy a boltban, az üzletekben, hivatalokban, a szolgáltatásokban, beleértve természetesen a közszolgáltatásokat is, előzékenyek és figyelmesek legyünk! Kezdjük ezt Monoron, legyünk az első olyan város, amelyik hivatalosan és nemhivatalosan is polgári módra kezeli a vevőt, az ügyfelet, türelmes és figyelmes” – zárta ünnepi beszédét Zsombok László.
Az ünnepi esemény részeként, Monor Város Önkormányzatának legújabb, tavaly alapított kitüntetésének átadása következett. A Köz Szolgálatáért díjjal azon személyek munkásságát ismeri el az önkormányzat, akik a város lakosságáért, a közösségi élet fejlesztéséért hosszú időn át kifejtett, áldozatos munkájukkal, hivatásszerűen, mindennapi munkájukat ellátva járultak hozzá. Az idén első alkalommal Dr. Rados Mária orvosnak és Bánné Wágner Katalin bölcsődei kisded gondozónak adta át a díjat Zsombok László, Monor város polgármestere.
Az emlékezés koszorúinak elhelyezését követően országszerte ismert kiállítás megnyitójával folytatódott a program. '56-os ARCKÉPCSARNOK címmel nyílt képzőművészeti kiállítás, a monori származású Kiss Adél, valamint Oláh Katalin Kinga és Oláh Mátyás László munkáiból a Vigadó galériájában. A november 16-ig látogatható kiállítást Bernula Béla Péter nyitotta meg. A tárlat létrehozásával az alkotók célja az volt, hogy közelebb hozzák és bemutassák ’56 hőseit. Köztük olyanokat, akik alakja nem került be a köztudatba, így Nagy Imre, Mansfeld Péter, Iván-Kovács László, Maléter Pál és Kéthly Anna mellett olyan személyek – főként katonatisztek – a portréjával is találkozhatnak, akik neve nem cseng ismerősen a ma embere számára, pedig jelentős szerepet töltöttek be a forradalmi eseményekben.
december 27. 18:00
Nagyboldogasszony Templom (Monor, Kossuth Lajos u. 85.)
január 19. 16:00
Vigadó Kulturális és Civil Központ
január 27. 17:00
Vigadó Kulturális és Civil Központ