Balogh Gyula festőművész 1950-ben született. 16 éves korától Tóth Tibor festőművésztől tanult festeni, a rákosligeti rajzszakkörben; majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Sarkantyú Simon festőművész volt a mestere.  1975-ben, festő szakon diplomázott, azóta tagja a Művészeti Alapnak (most MAOE).

1975-től 10 évig a Pesterzsébeti Csili Művelődési Központ felnőtt rajzszakkörét vezette, ebben az időszakban Szentendrén volt műterme. Az 1983/84-es, majd az 1987/88-as tanévben rajzot tanított a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában; 1987 óta ismét Monoron él és dolgozik.

Alapító tagja az 1969-ben újraszerveződő Gyulai Művésztelepnek. E csoport tagjaként az 1970-80-as években kifejtett munkásságával a szociografikus realizmus egyik hazai elindítója volt. 2010-óta a Gyulai Művésztelep Egyesület elnöke, és a művésztelep vezetője 2012-ig. Megalakulása (1991) óta tagja a Magyar Vízfestők Társaságának, az Olajág Keresztény Művészeti Csoportnak, és tagja a MCP baráti körnek. Újabban a nagykőrösi, a keceli, makói és a nagybányai (Magyarlápos, Felsőbánya) művésztelepek és a hódmezővásárhelyi festészeti szimpózium résztvevője. Évekig résztvevője volt a tiszakécskei művésztelepnek. 2014–ben csatlakozott a Szolnoki Képzőművészeti Társasághoz és a T-ART Alapítványhoz.