Évek óta hagyomány, hogy Monoron is megemlékezünk a kommunista rezsim áldozataira. Városunkban a hivatalos emléknap előtt egy nappal, február 24-én 15 órától várták az érdeklődőket a Petőfi Sándor utca 9. szám előtt található „málenkij robotra” elhurcoltak emléktáblájánál.

A bevezetőben elhangzott, hogy a kommunista diktatúrák halálos áldozatait világszerte 100 millióra becsülik és Közép-Európában a számuk elérte az 1 millió főt. Mint ismert a Magyar Országgyűlés 2000-ben életbe lépett határozata szerint minden év február 25-e a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Abból az alkalomból, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok. Ezt követően a Szovjetunióba hurcolták, ahol a mentelmi jogától megfosztott képviselő kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban.

A helyi megemlékezést Zsombok László polgármester emlékbeszéde nyitotta meg, aki a Terror Háza Múzeum egyik szobájának sokat idézett mondatával kezdte beszédét: "Éjszaka azt álmodtam, hogy kimentek a németek, és nem jött be helyettük senki." - Egy korban, egy rendszerben élni nem választható, hanem adottság. De egy rendszert, egy embertelen, kegyetlen kommunista diktatúrát létrehozni, irányítani, képviselni bizony választható, mindezért tehát fenn kell tartanunk magunknak a jogot, hogy komoly erkölcsi megítélés alá vessük mindazokat, akik e rendszer működtetésében szerepet vállaltak – folytatta, a nálunk minden nemzeti felelősséget nélkülöző internacionálé 1948-ban megkezdett ámokfutására utalva.

A megemlékezés Busi Dániel közreműködésével folytatódott. Tőle Faludy György Kihallgatás című művének részletét hallhatták. Őt Kaldenekker Ferenc, az egyetlen, még élő, munkatábort is megjárt monori lakos emlékbeszéde követte. Feri bácsit kizárólag németes hangzású neve miatt hurcolták el munkatáborba Monorról. Elbeszélésében felidézte az elhurcolás részleteit, a munkatábori körülményeket és az ott elszenvedett sérüléseket. A megemlékezés koszorúzással zárult.