Az M4 gyorsforgalmi út, jövőre kezdődő építését megelőzően a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által megbízott cég hetek óta végzi a régészeti munkálatokat a város nyugati határában. Az M0 autópálya és Cegléd közötti szakasz feltárási munkáit a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ koordinálja. A feltárást a Salisbury Kft. régészei végzik, a Ferenczy Múzeum közvetítésével.

A Forster Gyula Központ tájékoztatása szerint a Monor határában fekvő régészeti lelőhelyen egy Kr.u. 2-3. századra keltezhető temető harminc sírját tárták fel eddig. A sírokból az Alföldet a római korban benépesítő, keleti eredetű szarmaták emlékanyaga került elő. A szarmaták népcsoport ókori nép voltak, egyes vélemények szerint iráni és a szkíták közeli rokonai. Kultúrájuk nem mindenben egyezett meg a szkítával, nyelvük hasonló lehetett. Időszámításunk előtt a Don folyó mellett éltek, de évszázadok alatt a szarmaták egyes törzsei a Duna torkolatáig nyomultak előre. Feltehetőleg az 1. század elején átkeltek a Kárpátokon, és elfoglalták a mai Duna-Tisza közét. A szarmata törzseket a 350-ben bekövetkezett hun támadás törte meg a Kárpát medencében. A megmaradt törzsek a hunokat követően avar, türk, kazár, onogur, magyar, besenyő, kun, germán fennhatóság alatt éltek, és ezekbe a népekbe fokozatosan beolvadtak.

A temető több sírját – a szarmatákra jellemzően – körárok veszi körül. Az elhunytakat a hátukra fektették, nyújtott helyzetben, mellettük a túlvilági útra adott ételmellékletek edényeit, markukban érmeket, testükön az öltözet különböző elemeit és ékszereiket találták meg a régészek.

Az egyik, körárokkal határolt területen három, egymással párhuzamosan fekvő sír került elő. A középsőt sajnálatos módon valaha kirabolták, így csak néhány csontszilánk maradt ránk. A tőle Nyugatra fekvő sírban egy gyermek feküdt, lábfejénél edénnyel, mellkasán bronz fibulával, azaz ruhakapcsoló tűvel.  A harmadik sírba egy felékszerezett asszonyt temettek el, mellkasán egy aranyozott bronz korongfibula került elő, hosszú ruhájának láb felöli szegélyét sűrűn üveggyöngyökkel varrták ki. A lába mellé egy bronzveretekkel díszített ládikát helyeztek. A három sírban valószínűleg egy család tagjai feküdtek, akik vagy időben közel egymáshoz haltak meg (pl. betegség, járvány miatt), vagy a szokásossal ellentétben nem személyenként külön körárokkal határolt területre temették őket, hanem családi parcellát hoztak létre.

A sírcsoporttól nem messze egy III. – IV. századi női sír Észak–déli tájolású töredékes váza is napvilágot látott. Érdekessége, hogy a sír közepén, a medence helyén egy második koponyát helyeztek el. A felső koponyán egy nagy ezüst vagy bronz lemezből készült kúp alakú korongfibula volt, melyet borostyán gombbal díszítettek. Két spiráldíszes római stílusú fülbevalót viselt egykor, nyakát fonott bronz nyakperec díszítette. A lábaknál a bronz karikából készült lánc a csizma éke volt, derekánál borostyán, karneol és üvegpaszta gyöngyök.