Szállingózó havas eső várta az ünnepi megemlékezésre érkezőket a Kossuth-szobor előtt március 15-én.  A városi ünnepség a Himnusz közös éneklésével kezdődött, melyet Szikra József és Pásztor Ádám színművészek, a győri Nemzeti Színház tagjainak műsora követett. Az alkalomhoz illő műsor bemutatta Petőfi, Jókai, Irinyi, Klauzál és a többiek közös összejövetelét a forradalom előestéjén a Pilvax Kávéházban. Hallhattunk versrészleteket, többek között a Szózat és Utassy József Zúg március című verséből, valamint részleteket a Nyomorultak, a Nemzeti dal és a Legyen úgy… című musicalből.

A művészek műsorát követően városunk polgármestere Dr. Zsombok László mondott ünnepi beszédet, melyet egy családi ünnephez hasonlított. - Az, hogy tudunk-e méltó módon részt venni rajta, attól függ, hogy körül tudjuk-e ülni a nagy asztalt – mondta. - A családi ünnepekben sokféle lehetőség rejlik. Kibékülés, összeveszés, tisztázás, tiszta dolgok összekuszálása. Mi Monoron abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vannak közös ünnepeink, amikre együtt emlékezhetünk. Örüljünk neki, becsüljük ezt meg! Hatalmas dolog és értékes monori gyakorlat, hogy a különbözőségek, sokféleségek, ellenére, mi együtt tudunk és együtt akarunk lenni – folytatta Zsombok László.

Ezt követően a helyi hősökre emlékezett: - az 1848-1849-es szabadságharcban városunk is részt vállalt, Monor több alkalommal került az átvonuló magyar vagy az ellenséges osztrák csapat útjába; és közel száz helybeli vett részt a harcokban. A dicső tavaszi hadjárat idején a helyi nemzetőrök felszedték a vasúti síneket, hogy megakadályozzák az ellenség előnyomulását. A szabadságharc katonái közül eddig 96 nevét ismerjük, köztük azokét a tisztekét is, akik a világosi fegyverletétel után telepedtek le Monoron. Ők a legnehezebb pillanatban, a nemzet érdekében fogtak össze. Ma is követnünk kellene ezt a példát, hiszen ha nem is fegyverrel, de gazdasági és politikai síkon most is érnek támadások bennünket – mostanában leginkább külföldről - mondta.

Petőfi életútját példaként állítva folytatta a polgármester: - Vegyünk egy 25 éves fiatalembert a korból, egy éve házas, nem túl gazdag, de roppant népszerű, sikeres és ígéretes jövő áll előtte. Ez a fiatalember, akit Petőfi Sándornak hívnak, félredob mindent, biztos és sikeres életet és harcba száll a szabadságért. A mi nemzedékünk már örökségbe kapta a szabadságot, és úgy van vele: fogalma sincs róla hogy micsoda felelősséggel jár élni ezzel a szabadsággal, ami annyi drága életet követelt!

-A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Mindez igaz egy vidéki település lakóira is, hiszen Monor a mi kis országunk, földünk. Minden nap küzdünk, hogy szebbé élhetőbbé tegyük településünk. Egy közösség csak akkor emelkedik ki a többi közül, ha a célhoz vezető úton segítünk egymáson. Ha büszkén, örömmel fogadjuk egymás sikereit. Csak akkor van összetartás, ha vannak közös céljaink, melyekért együtt teszünk – zárta ünnepi beszédét.

Ezt követően került sor a városi kitüntetések átadására. 1990-ben, az akkor megalakuló, függetlenségét elnyerő monori önkormányzat döntött úgy, hogy ezen a napon kívánja elismerni azon kivételes emberek szorgalmát, tehetségét, tudását, akik már bizonyították; nem csak önmagukért és családjukért, de a hazáért, a közösségért, Monorért is dolgoztak és dolgoznak. A Monorért Emlékplakett ezt az önzetlenséget jutalmazza: a mindennapokban végzett, szívós, kitartó, magas szintű munkát, amelynek nyoma marad. Amitől szebb, jobb, élhetőbb lesz az otthonunknak vallott település. Ennek jegyében Monor Város Önkormányzata kiemelkedő közösségi tevékenységéért 2016-ban Monorért Emlékplakett és Oklevél kitüntetésben részesítette Varga Jenőt, Kéri Andrást – MC Columbot és Kugel Györgyöt.

Az ünnepséget a Kossuth szobor és az „Esküre emelt kéz” megkoszorúzása követte, majd a Szózat zárta. Ezt követően városunk vezetése is csatlakozott a Református Nagytemplomi Egyházközség kezdeményezéséhez, mely ezen a napon avatta fel az egykori elődeinknek, hőseinknek állított emlékhelyet a református temetőben.