Közös kirándulások, bográcsozások, programok és rengeteg nevetés – így telnek a mindennapok a monori Vasutas Nyugdíjas Klubban, amely idén ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját. A város egyik legrégebbi civil szervezete ma is aktív közösségként működik, élén Czakó Ferencné Éles Erzsébettel, aki 2018 óta vezeti a klubot. ahol mindenki fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a tagok sose maradjanak egyedül.

Egy vasutas közösség múltja és jelene

A monori Vasutas Nyugdíjas Klub a város egyik legidősebb civil szervezeteként 45 éve fogja össze az egykori vasutasokat és családtagjaikat. A klub története a szakszervezeti hagyományokra épül:

„Én a vasútnál dolgoztam, és mint nyugdíjas kerültem ide. Aki szakszervezeti tag, az ugyanúgy klubtag is – mindenki egyért, egy mindenkiért. 2018-ban megválasztottak a Monori Vasutas Nyugdíjas Elnök ének és a Monori Vasutas Nyugdíjas Klub vezetőjének, párhuzamosan végzem mind a két feladatot” – meséli Czakó Ferencné Éles Erzsébet, aki azóta már két ciklust végigvitt, és jövőre újabb választás elé néz. Bár elmondása szerint szeretne „egy kicsit visszavenni”, mosolyogva hozzáteszi: ‒ „Hiába mondom, úgyse fog sikerülni.”

Életkedv, mozgás minden nap

A klub ma mintegy 35 aktív tagból áll, akik havi rendszerességgel találkoznak. A programok színesek: közös kirándulások, kézműves kiállítások, bográcsozások, illetve táncos és vetélkedős napok váltják egymást.

„Éves program szerint dolgozunk, minden hónapra jut valamilyen rendezvény. Szoktunk kint a szabadban bográcsozni, táncolni, vetélkedni. Csévharaszton például hagyományos találkozónk van, ahol az idősek labdát dobálnak, ügyességi játékokat játszanak – hát azt látni kell!” – meséli nevetve az elnök. A tagok gyakran telekocsival járnak a rendezvényekre, hogy senki se maradjon ki a közösségi élményekből.

A közösségért, egymásért

A klub nemcsak szórakozásról és programokról szól, hanem valós segítségnyújtásról is. 

„Nálunk mindenkinek van valamilyen feladata. Vannak bizalmiak, akikhez 7–10 tag tartozik, és rendszeresen személyesen tartják velük a kapcsolatot. Ha valaki nem tud elmenni gyógyszert kiváltani vagy orvoshoz, mi segítünk neki. Segélykérőlapokat intézünk, akár be is visszük Budapestre. Azért vagyunk, hogy egymásra figyeljünk.” Ez az összetartás adja a klub igazi erejét. A támogatásért és a segítségért a város vezetésének is hálásak.

Sportos élet, vidám lélek

Erzsébet nem csupán szervezőként, hanem életpéldaként is inspirálja társait.

„Sportoló voltam, mindig nyüzsögtem. A napi tíz kilométeremet ma is lebringázom. Nagyon tevékeny vagyok, és próbálom a többieket is erre ösztökélni. Lassan-lassan sikerül is felrázni a csapatot.” ‒ A klubban a jókedv alapfelszerelés – társasjátékokat játszanak, agyserkentő vetélkedőket tartanak, és a farsangi beöltözés sem marad el. ‒ „Van baja, fájdalma mindenkinek, de én felteszem a Flektort, és már mehet is a jövés-menés”. ‒ Az elnök szerint ezek az események nemcsak ünnepek, hanem élményszerzések is, amelyek tartást és célt adnak: „Engem mindig az élmény éltet. Egy madárcsicsergésnek is tudok örülni. Csak kimegyek az erdőbe, leülök, és nézem a tájat.”

Ünnep és elismerés

A 45 éves jubileumot szeptember 17-én ünnepelték meg, méltó módon.

„Nagyon szép volt, rengeteg dicséretet kaptunk. Május óta dolgoztam rajta, hogy minden összeálljon. Eljött a Vasutas Klub Országos Szövetségének elnöke és elnökhelyettese is, megkaptuk az oklevelet, volt zászlótűzés, fellépések – minden, ahogy illik. Továbbra is az a célom, hogy kimozdítsam az embereket otthonról, mert a közösség adja az élethez az erőt.”