Monori Sport Egyesület (MSE)

Az egyesület Monori Sport Club néven 1901. március 15-én alakult meg Gulyás János vezetésével.  Színe a kék-fehér lett. Abban az időben még a nagyvárosok sem dicsekedhettek sportegyesülettel. Az alapítók száma 15 fő volt. 1906-ban vették fel a Monori Sport Egyesület nevet. 1907-ben a labdarúgás mellett már országos hírű volt az atlétika, a lovas és a birkózó szakosztály is. A labdarúgó csapat 1911-12-es bajnoki évadban megnyerte a Pestvidéki kerület bajnokságát. 1912-től már saját pályán játszottak, ahol atlétikai-, tenisz- és tekepályát is kialakítottak. Az 1930-as években a birkózás, ökölvívás, labdarúgás, atlétika és a tenisz sportágakban voltak sikeresek az egyesület sportolói. 1937-től már vízilabda szakosztály is működött. 1971-ben készült el az új sportpálya, a mostani helyen. 1981-ben asztalitenisz, 1990-től a karate és taekwon-do, 1994-ben motocross, 1995-ben tenisz, lovas, és kutyás, 1999-ben pedig ritmikus sportgimnasztika szakosztályok alakultak. 1995-ben Monor elnyerte a „Kosárlabdázás városa” kitüntető címet.

A kitüntetés indoklása: „Az elmúlt évszázad alatt az egyesület sportolói és edzői közül többen szerepeltek nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon, olimpiákon; öregbítve városunk és hazánk jó hírét. Közülük nehéz lenne bárkit is kiemelni. E kitüntetés viszont mindazoknak szól, akik 1901. március 15-e óta a mai napig valamit is tettek az egyesületben, az egyesületért.”

Jelenleg a sportegyesületben 9 szakosztály működik. Az egyesületnek 974 tagja van, az igazolt versenyzők száma 470. 2003-ban több mint százezren vettek részt a sporttelepen megrendezett különböző versenyeken és rendezvényeken.  A felnőtt futball csapat az NB III-ban, a női kosárlabda csapat az NB I/B 14. helyén áll, a férfiak az NB II-ben játszanak. A teniszezők két felnőtt csapattal az OB II-es bajnokságban érnek el jó eredményt. A fiatalok között igen népszerű a birkózás, 2003-ban 28 olimpiai ponttal az országos ranglista 10. helyén álltak. A karate és taekwon-do szakosztályok versenyzői is jó eredményekkel dicsekedhetnek. A ritmikus sportgimnasztika és a kutyás szakosztály tagjai folyamatosan edzenek, hogy jó eredményeket érjenek el, a motocross szakosztály működése átszervezés miatt átmenetileg szünetel. 

Koday László (sz.: Bénye, 1945. június 4.) poszt-naív festő

1950-2000 között Monorierdőn élt, azóta monori lakos. Budapesten címfestő szakmát tanult, majd az Eötvös gimnáziumban érettségizett. 1960-tól a Ganz-Mávagban dolgozott címfestőként, 1975-től művezető, 1985-től üzemvezető beosztásban. 1990-től csak a festészettel foglalkozik.

Autodidakta festő, szakirányú iskolát nem végzett. 1975 óta rendszeresen részt vesz kiállításokon, több díjat is nyert. Mintegy 1000 alkotása került bel- és külföldi gyűjteményekbe (Mexikó, Hollandia, Japán, Olaszország, Anglia, Franciaország, stb.). Képein a falusi emberek, állatok és tájak elevenednek meg tiszta színekkel, határozott kontúrokkal, sajátos, meseszerű feldolgozásban. Az alkotásokból derű, nyugalom és meghittség sugárzik.

„Kialakított magának olyan festészetet, amely több ponton mutatott rokonságot a naív művészettel, de a tudatosság fokán és a személyes jegyek alapján azt önálló stílussá érlelte…” – írta róla dr. Bánszky Pál.

Egyéni kiállításai: 1979. Budapest, Ganz-Mávag, 1989. Kecskemét, Naív Művészek Múzeuma, 1990. Monor, 1991. Budaörs, 1993. Budapest Hotel Hilton, 1994. Veszprém, 1995. Budapest, Magyar Kultúra Háza, Monor, Művelődési Központ, stb. Évente két egyéni kiállítása látható az ország területén. Eddig 120 egyéni és 200 közös kiállításon vett részt. Munkássága során 10 alkalommal díjazták alkotásait, közülük a legfontosabbak: 1980 Túrkeve Pályázat I. díj, 1989 BÁV-MNMM Pályázat I. díj.

Tagja a Tokaji Művésztelepnek 1994-től, az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak 1990-től alapító, később vezetőségi tagja, 2002-től alelnöke. A Monorierdőn működő Településrész Önkormányzatnak 12 évig volt tagja.

A kitüntetés indoklása: ”Ötéves kora óta Monorierdőn élt. 32 évet a Ganz-Mávagban dolgozott. 1990-től a szabad szellemi foglalkozást választotta. A festészetnek, a festészetből él. Művészete tudatosan vállalt naiv szemléletű látásmódot tükröz. Festményei a Magyar Naiv Művészetek Múzeumán kívül számos hazai és külföldi magángyűjtőnél megtalálhatók. A magyar galériákon kívül Svájcban, Olaszországban, Japánban és Amerikában is forgalmazzák képeit, s ezáltal lakóhelyének híre is eljut a világba. A monorierdői Településrészi Önkormányzatnak 12 éve – a megalakulása óta - tagja. Szervezőként, de ha úgy adódik, kétkezi munkájával is részt vesz Monorierdő civil kezdeményezéseiben. A közelmúltban beköltözött a városba, de a Településrészi Önkormányzatnak tagja maradt, a közéleti munkában továbbra is szerepet vállal. Évtizedes lakóhelyi közéleti tevékenységéért kapta meg a kitüntetést.”