Polyák Mária (sz.: Monor, 1924. június 8.) ny. általános iskolai tanárnő.

Az elemi iskolát a monori katolikus iskolában végezte, majd a monori polgári iskolát 1938-ban végezte el. A cinkotai Állami Tanítónőképző Iskolában 1943-ban szerzett tanítói oklevelet. 1951-54 között Budapesten, az Apáczai Csere János Tanárképző Főiskolán földrajz-biológia szakon tanult és szerzett tanári oklevelet. 1946-tól 48-ig a gombai katolikus iskola 1-2. osztályában, majd 1948-49-ben a péceli általános iskolában, 1949-56 között az albertirsai 2. sz. Általános Iskolában tanított. 1956. szeptemberétől 1980-ig a monori Ady úti 1. sz. Általános Iskola földrajz-biológia szakos tanára volt. Pedagógusi munkája mellett az iskolai Vöröskereszt vezetője is volt. 1980-82-ben a Monori Járási Vöröskereszt adminisztrátoraként dolgozott. 1984-től nyugdíjasként három évig az Ady úti, majd újabb három évig a Kossuth iskola helyettesítő tanára volt. Munkásságát Kiváló Pedagógus és a Járási Vöröskereszt kitüntetésével ismerték el. 2004-ben Aranydiplomát kapott.    

A kitüntetés indoklása: „Édesapja, Polyák Dezső a monori polgári iskola megalapítója, tanítója és igazgatója. Édesanyja szintén tanító volt. Mária néni tanulmányai befejezése után egész életét a tanításnak szentelte. Szigoráról, következetességéről a város valamennyi diákja előtt ismert volt. Közel negyven évi pedagógusi munka után ment nyugdíjba az Ady Endre utcai 1. számú Általános Iskolából, majd a Kossuth Lajos Általános iskolában tanított nyugdíjasként. Hosszú éveken át az Ifjúsági Vöröskereszt helyi vezetője volt, ahol szabadidejét sem kímélve nagy lelkesedéssel szervezte a diákok körében a vetélkedőket, gyakorlati bemutatókat, előadásokat. Volt igazgatói, kollégái a mai napig is nagy lelkesedéssel és elismeréssel beszélnek róla. Tudása, emberi méltósága, egyenessége, kitartása, áldozatkészsége a város valamennyi polgára részére példa lehet.”

Fekete János (sz.: Budapest, 1928. január 17.) ny. református lelkész

Az elemi iskolát Pestszentlőrincen végezte, majd ugyanott, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Ezt követően Budapesten, a Teológiai Akadémián tanult 1946-tól 1951-ig, minden évfolyamban jeles eredménnyel. 1951-től segédlelkészként kezdte működését Cecén, Sárbogárdon, majd 1953-55 között Iváncsán. Közben, 1952-ben megszerezte lelkészi oklevelét. 1955-től 1957-ig a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában személyi titkárként dolgozott. 1958-ban került Monorra, a Kistemplomi Református Gyülekezethez lelkésznek, és 43 évi lelkészi tevékenység után 2001-ben vonult nyugdíjba. Óraadóként 1993-ban az Ökumenikus, 1994-ben a Jászai Mari Általános Iskolában és 1995-ben a Szterényi József Szakközépiskolában angol, 1997-ben németnyelvet tanított.

25 évig volt a monori Lelkészi Kör tanulmányi elnöke, megyei szinten ökumenikus és békeügyi elnök volt. A Vöröskereszt újtelepi szervezetének tagja, többszörösen kitüntetett véradó. A Monori Helytörténeti Kör – Közművelődési Egyesület elnöke 1989 óta, valamint a Páneurópai Unió monori szervezetének alapító tagja.

Fekete János a Pest Megyei Hírlap Monor és Vidéke mutációjában az 1960-as évektől rendszeresen jelentek meg riportjai, helytörténeti témájú cikkei és versei. A Reformátusok Lapjában is jelentek meg cikkei és versei, jelenleg a Szövétnek című Délpesti Egyházmegye időszaki lapjában jelennek meg írásai.

A kitüntetés indoklása: „Fekete Jánost 1958-ban hívta meg a Kistemplomi Református Egyházközösség Monorra lelkipásztornak. Ezt a titulusát a város lakosságát szolgálva nyugdíjba vonulásáig - 2001. május 31-ig - töltötte be.

Lelkipásztorsága idején indult meg a belső népvándorlás az országban. A Hajdúságból, Szabolcsból érkeztek a fővárosba és környékére a jobb megélhetés reményében a betelepülők. Az új lakóhely okozta nehézségek feloldásában nagy segítséget jelentett a reformátusok gyülekezete, amelyben Fekete János igen nagy szerepet vállalt. 1973-ban a templomtelken megépítették a lelkészi szolgálati lakást, amellyel nem csak rangot kapott az újtelepi egyházrész, de a lelkipásztor helyben lakása is a kötődést jelezte a városhoz. A Kistemplomi Egyházközösséghez tartozik Monorierdő városrész is. A lelkipásztori munka mellett Monor közéletében is aktív részt vállalt. Aktívan közreműködött a Monori Krónika című könyv elkészítésében, mint a szerkesztő bizottság tagja. Monor érdekében végzett több évtizedes aktív tevékenységének elismeréseképpen kapta meg a kitüntetést.”



Dr. Erdélyi Lajos (sz.: Gomba, 1942. április 1.) Monor város ny. irodavezetője, aljegyzője

1960-ban az érettségivel együtt technikusi oklevelet is szerzett. Először a MÁV Északi Járműjavítóban helyezkedett el, majd 1967-től kezdte meg közigazgatási munkáját Gombán, mint tanácstitkár. 1969-től folyamatosan Monoron dolgozik az államigazgatás területén. 1970-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát és doktori címet. 1980-tól töltött be vezetői posztot, először mint igazgatási osztályvezető-helyettes, majd megbízott osztályvezető, titkársági osztályvezető, 1991-től pedig egészen 2001 végéig a Polgármesteri Hivatal Képviselő-testületi Irodáját vezette. 1995-ben megpályázta és elnyerte a város aljegyzői állását is, melyet az irodavezetői munkájával együtt látott el. Munkája során több magas kitüntetésben részesült, volt Kiváló Dolgozó, megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, a Járási Tanács kitüntetését, továbbá 1994. augusztus 20-án Pest Megye Közgyűlése Nyáry Pál közigazgatási kitüntetésben részesítette.

A kitüntetés indoklása: „A hivatalos kitüntetések mellett számára a legtöbbet az emberek, a kollégák szeretete jelentette. Munkája mellett elsősorban az EMBEREKÉRT dolgozott, a több évtizedes szakszervezeti titkári munkája is ezt bizonyítja. Monor és vonzáskörzetében a társközségek vezetői, hivatali dolgozói körében is elismert személyiség. Precíz munkája mindenki számára példa, sok elismert igazgatási dolgozó nőtt fel mellette. Tudását mindig szívesen adta át másoknak.

Közvetlen munkatársaival a kapcsolata mindig családias, kiegyensúlyozott volt. Vidám, jó hangulatot teremtett az irodán, de mellette következetesen megkövetelte a munkát is. Mindig elsődleges szempontnak tekintette a törvények betartását és betartatását, az emberi méltóság megőrzése mellett. Különös figyelmet fordított a választásokra, több cikluson keresztül irányította az országgyűlési és helyhatósági választásokat, népszavazásokat. Több mint 40 aktív munkában töltött év után vonult nyugdíjba.”

Dr. Erdélyi Lajos az irodalom terén is maradandót alkotott. Az 1950-es években kezdte költői pályáját. Kötetnyi verset írt, ezek egy része a Pest Megyei Hírlap irodalmi mellékletében 1971-től rendszeresen megjelent. Verseit önálló esteken, író-olvasó találkozókon ismerhette meg a verseket kedvelő közönség. Az 1970-es évek végén felhagyott a költészettel, mert vidéki lévén elszigetelődött. Lokálpatriótaként több éves kutatómunkával dolgozta fel a gombai nemesi családok történetét. Igényes és szakszerű munkája 1999-től részletekben kerül a Gombai Csiperke önkormányzati havi lap olvasóihoz.