Popper László könyvkötő, nyomdász (Monor, 1908. április 29. – Budapest, 2001. június 22.)

"Édesapja Popper Ernő, szintén könyvkötő és nyomdász volt. A "Popper család" fogalom volt Monoron. Családfájuk a XIX. század elejéig vezethető vissza. A nyomdát Popper Zsigmond, a nagyapja alapította több mint 100 éve, majd apáról-fiúra szállt a nyomdász és könyvkötő mesterség.

Popper László 1930 óta dolgozott a nyomdában, először édesapja, Popper Ernő mellett. 1939-44 között négy alkalommal vitték el származása miatt munkaszolgálatra, ahonnan súlyos betegen tért haza, szüleit és testvérét 1944. júliusában Auschwitzba hurcolták, ők a holokauszt áldozatai lettek.  Felépülése után, nagyapja és édesapja emlékét megőrizve, egyedül kísérelte meg újra elindítani az elárvult nyomdában a könyvnyomtatást. A későbbiekben kibővítette az üzletet és papírboltot nyitott. 1944-ben még folytak a harcok az országban, de a „Popper Nyomda” már hetilapot jelentetett meg. Az 1930-as évektől olyan írók, költők műveit adták ki a monori nyomdában, mint Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Benjámin László, Zelk Zoltán.

1949. december 28-án államosították a nyomdát és a papírüzletet is. A nyomda még 1951. elejéig működött, majd az értékes gépeket leszerelték, és a teljes berendezéssel együtt a Zrínyi Nyomdába szállították. Popper László 1952-től alkalmazottként dolgozott Monoron egy papírboltban, egészen nyugdíjazásáig. A saját papírboltjában nem alkalmazták.”  (A kitüntetés indoklása)

Popper László haláláig a Kiss Ernő utcában élt, egyedül a távoli rokonok látogatták időnként. Kedvenc időtöltése a zenehallgatás volt. Több mint tíz éven át rendszeres játékosa volt a „Ki nyer ma?” című rádiós műsornak. A város képviselő-testülete Monor Város Díszpolgára kitüntetésben részesítette 1993. március 15-én.