Pintér Erzsébet hivatali dolgozó, szakfőtanácsos

„Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Monori Májusi Napok rendezvénysorozat kigondolásában, elindításában, ami 1989 óta igen kedvezően formálta a város szellemi arculatát. Sokat fáradozott a Város fennállásának 600. évfordulóját megünneplő rendezvények előkészítésében, színvonalas lebonyolításában. Évek óta példaértékűen működik közre a Képviselő-testület szakbizottságai munkájának előkészítésében, szervezésében. Bár nem monori lakos, eddigi életének, munkásságának nagy részét itt töltötte el. Rendszeres, építő kapcsolatot alakított ki az oktatási, nevelési és közművelődési intézmények vezetőivel, munkatársaival. Az utóbbi tíz évben, az oktatásban bekövetkezett törvényi változások miatt számtalan program, feladatfinanszírozás, alaptantervi és törvényi véleményező munkaprogram motorja volt.”

Dr. Borzsák István (sz.: Monor, 1914. december 24.) ny. klasszika-filológus egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

Iskoláit Monoron kezdte, majd a budapesti református gimnáziumban folytatta. Az Eötvös Kollégium tagjaként doktorált 1936-ban, majd gimnáziumi tanárként dolgozott Budapesten. 1941-től egyetemi magántanár. A szovjet fogságból hazatérve a budapesti ELTE tanára. 1957-ben a tanári katedrától megfosztották, 1963-tól Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen ismét taníthatott. 1978-tól nyugalomba vonulásáig ismét a budapesti ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, ahol továbbra is tanított.

A budapesti, a debreceni és a heidelbergi egyetemek díszdoktora, az MTA, a Római Latin Akadémia és a Göttingai Tudományos Akadémia tagja. Kiemelkedő munkásságáért 1993-ban Széchenyi-díjjal, 1994-ben Herder-díjjal tüntették ki. A tudományos kitüntetésekkel járó pénzösszegeket volt iskolái – köztük a monori iskolák – tehetséges fiataljainak előbbre jutását szolgáló alapítványokra szánta.

A klasszikus ókor görög és latin irodalmára és történetére, valamint az antikvitás utókorának vizsgálatára kiterjedő munkásságán kívül számos tudományos és szépirodalmi művet fordított magyarra. Főbb művei: A lation nyelv szelleme (1942), A római irodalom története (1944), A magyar klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája (1952), Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei (1955), Az antikvitás XVI. századi képe (1960), A görög irodalom világa (1966), P. Cornelius Tacitus (Stuttgart, 1968), Ábel Jenő (1981), Lucretius, Horatius és Tacitus kommentárok (5 kötet), Horatius (Leipzig, 1984), A Nagy Sándor hagyomány Magyarországon (1982), A római történeti hagyomány kialakulása (1990), Kell-e a latin (1990), Válogatott tanulmányainak I. kötete (1994).

A kitüntetés indokolása: „ Fejet kell hajtani a megszerzett és évtizedekig gyakorolt, ma sem szűnő nagy tudás birtokosa előtt. Professzor úr Monoron töltötte gyermekkorát, a városhoz számtalan szállal kötődik. A budapesti, a debreceni és heidelbergi egyetemek díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia, a Göttingai Tudományos Akadémia és a Római Latin Akadémia tagja. Széchenyi-, Herder- és Akadémiai díjak méltó birtokosa. A városhoz ragaszkodik, kötődik, hiszen a felemlített kitüntetéseivel járó pénzösszegekből alapítványt hozott létre, az általános iskolák diákjainak továbbtanulását segítve. Személyével öregbíti a város hírnevét a nagyvilágban.”

2004. óta a város díszpolgára.

Solti László ny. üzemeltetési igazgató-helyettes.

„Laci bácsi több mint 50 éve aktívan tevékenykedik városunk sportéletének fejlesztése érdekében. E fél évszázad alatt 1948. áprilisától éveken keresztül labdarúgó szakosztályi intézőként, majd titkárként tevékenykedett. Nyolc évig főtitkárként a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség tagja volt. 1975-től a körzeti labdarúgó szövetség vezetőjeként működik. 1995-ben a megyei, 1997-ben a körzeti szövetség elnökévé választották. Érdemes és kiváló sportszervező és a MAGYAR SPORT kitüntető cím tulajdonosa.” (A kitüntetés indoklása)