Dr. Borzsák István klasszika-filológus egyetemi tanár (Monor, 1914. december 24. – 2007. december 9.)

"Professzor úr 1914. december 24-én született Monoron, és iskolai tanulmányait is itt kezdte el. Fejet kell hajtani a megszerzett és évekig gyakorolt, és ma sem szűnő nagy tudás birtokosa előtt. A Magyar Tudományos Akadémia, a Római Akadémia és a Göttingai Tudományos Akadémia rendes tagja, a budapesti, a debreceni és a heidelbergi egyetemek díszdoktora.

Több kiemelkedő díj birtokosa: így a Széchenyi- és a Herder- díjaké is. Monorhoz ragaszkodik, kötődik, a kitüntetéseivel járó pénzösszegekből alapítványt hozott létre az általános iskolák diákjainak továbbtanulását segítve. A klasszikus ókor (görög, latin) irodalmára és történetére, valamint az antikvitás utókorának vizsgálatára kiterjedő munkásságán kívül számos tudományos és szépirodalmi művet is fordított magyarra. Válogatott tanulmányainak I. kötete 1994-ben jelent meg.”  (A kitüntetés indoklása.)

Iskoláit Monoron kezdte, majd a budapesti református gimnáziumban folytatta. Az Eötvös Kollégium tagjaként doktorált 1936-ban, majd gimnáziumi tanárként dolgozott Budapesten. 1941-től egyetemi magántanár. A szovjet fogságból hazatérve a budapesti ELTE tanára. 1957-ben a tanári katedrától megfosztották, 1963-tól Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen ismét taníthatott. 1978-tól nyugalomba vonulásáig ismét a budapesti ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, ahol továbbra is tanított.

A budapesti, a debreceni és a heidelbergi egyetemek díszdoktora, az MTA, a Római Latin Akadémia és a Göttingai Tudományos Akadémia tagja. Kiemelkedő munkásságáért 1993-ban Széchenyi-díjjal, 1994-ben Herder-díjjal tüntették ki. A tudományos kitüntetésekkel járó pénzösszegeket volt iskolái – köztük a monori iskolák – tehetséges fiataljainak előbbre jutását szolgáló alapítványokra szánta.

A klasszikus ókor görög és latin irodalmára és történetére, valamint az antikvitás utókorának vizsgálatára kiterjedő munkásságán kívül számos tudományos és szépirodalmi művet fordított magyarra. Főbb művei: A lation nyelv szelleme (1942), A római irodalom története (1944), A magyar klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája (1952), Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei (1955), Az antikvitás XVI. századi képe (1960), A görög irodalom világa (1966), P. Cornelius Tacitus (Stuttgart, 1968), Ábel Jenő (1981), Lucretius, Horatius és Tacitus kommentárok (5 kötet), Horatius (Leipzig, 1984), A Nagy Sándor hagyomány Magyarországon (1982), A római történeti hagyomány kialakulása (1990), Kell-e a latin (1990), Válogatott tanulmányainak I. kötete (1994).

Borzsák István professzor 1999-ben Monorért Emlékplakett és Oklevél kitüntetésben részesült, 2004. március 15.-én pedig Monor Város Díszpolgárává választotta a képviselő-testület.