Kiss Dezsőné
Csecsemő és gyermekápolónői végzettségét 1963-ban szerezte, és ezután a Heim Pál Gyermekkorházban volt csecsemő-ápolónő. 1976-ban a Monori Bölcsődében dolgozott mint gondozónő, majd Üllőre került bölcsődei gondozónőnek. 1988-ban pályázat meg a Monori Bölcsőde vezetői álláshelyét, július 16-tól már, mint bölcsődevezető ismét Monoron dolgozott, egészen nyugdíjba vonulásáig.
Szakmai tudását folyamatosan bővítette, szakosító tanfolyam, bölcsőde vezetői tanfolyam, szakmai minősítő vizsgára, vezetési és szervezési ismeretekre tett szert, majd a „Minőség a gondozónői tudásban” továbbképzésen gyarapította tudását.
A több mint 20 esztendős vezetői munkája alatt a bölcsődében megvalósította a nevelés-gondozás egységét, az egyéni bánásmódot, a rendszerességet. Minden gyermek az egyéni fejlődésének megfelelően a biológiai szükségletei és érési folyamatának megfelelően személyre szóló ellátást kap. E mellett komoly gondot fordított az egészséges táplálás alapelveinek fokozatos és következetes alkalmazására is.
A bölcsőde jó kapcsolatot alakított ki a szülőkkel. A beszoktatástól fontos a szülők jelenléte, oldva ezzel a feszültséget a kisgyermekben.
A bölcsőde eszközellátásnak biztosítására is törekedett. Ügyelt arra, hogy a módszertani előírásoknak megfelelően kerüljön kialakításra az alvó-, és az öltözőhely, a játéktér a csoportszobákban és az udvaron egyaránt. Ebbe a munkába a szülőket is bevonta. 2000-ben létrehozta a Monori Bölcsőde Tipegők Alapítványt, amelyen keresztül fejlesztő eszközöket tudott beszerezni, de a dolgozók továbbképzését is sikerült támogatni az alapítvány pénzéből.
A vezetése alatt lévő dolgozói kollektívát Pest Megye Közgyűlése 2008-ban a „Szegényekért és Elesettekért Díjjal” tüntette ki.
Kiss Dezsőné Erzsikének sikerült az elmúlt évtizedekben a felmerült problémákat megoldani, az akadályokat leküzdeni, és egy jól működő intézményt létrehozni.

Szilva Márta
A tanárnő Zsujtán született Abaúj megyében, majd tanulmányai befejezése, tanári diplomája megszerzése után, 1957. augusztus 15-én kezdett tanítani a monori Szabó Dezső (most Nemzetőr) iskolában, mint kémia tanár, bár matematika-fizika szakos volt. A kémia szakot is megszerette, és kiegészítő szakként ebből is diplomát szerzett.
Szilva Márta tanárnő kiemelkedő pedagógiai munkássága példaértékű emberi kvalitásokkal társult. Felkészült szaktárgyi oktató tevékenységét mindvégig áthatotta a felelősségteljes, valódi személyiségformáló-nevelő munka iránti elkötelezettsége. Talán az ismeretanyag átadásán túl is fontosabbnak tartotta, hogy világos agyú, szilárd értékrendű diákok kerüljenek ki a kezei közül. Valódi pedagógusként elhivatottan tanított és következetesen nevelt, következetes nevelési elveit pedig rengeteg humánummal érvényesítette.
Napjaink általános morális állapotaival, iskolai közerkölcseivel szembesülve ma is több száz –gyakran már nyugdíjas- monori tanítványa emlegeti jellemformáló karakterét.
Kiemelkedő pedagógiai munkásságával sokat tett városunk szellemi közéletéért.

Veres László
A város oktatási és sportéletében évtizedekig vett, és vesz aktívan részt. Ebben az évben tölti be 70. életévét.
Veres László 1963-tól a nyugdíjazásáig, 2000-ig, a Monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola biológia, földrajz és filozófia szakos tanára volt.
Évtizedekig lelkesen vett részt a sportéletben is, barlangászott, vezette a tájfutó szakosztályt, a Gimnázium és a Monori SE kosárlabda szakosztályában végzett edzői munkát egészen 2008-ig.
Hosszú évekig volt a Monori SE, valamint a Pest megyei Kosárlabda Szövetség elnöke. Edzői és szakosztályvezetői ideje alatt jelentős eredményeket értek csapatai. Edzői munkája kiterjedt az utánpótlás képzésére is, amely lehetőséget adott az ifi és felnőtt csapatok jó szereplésére.
Személyéhez kötődik a ma már városi rendezvénnyé vált Orbán napi ünneplés, hiszen az Orbán szobor is az ő kezdeményezésére és szervezésében készült el, úgy mint az Evangélikus Egyházközség kertjében lévő Turul szobor is.
Évtizedeken keresztül az volt a célja, hogy a gimnázium tanulói megismerjék hazánkat, valamint Erdélyt, és a Felvidéket. Hazaszeretetre és természet szeretetre nevelte az ifjúságot. Az általa szervezett kirándulások, sokszor egy életre szóló élményt adtak a diákoknak.