14 / 44
14
TÓTH JÓZSEF
(Monor, 1927. 07. 24. – Budapest, 1959, 02. 26.)
„Monoron született 1927-ben, házasságon kívül.
Édesanyja alkalmi munkás volt. Miután kijárta a nyolc
elemit, a Kertimag Termelő Vállalatnál helyezkedett
el segédmunkásként, később a FÜSZÉRT kocsi-
kísérője lett, és ezt az állását megtartotta letartóz-
tatásáig. 1950-ben megnősült, házasságából két
gyermek született. Monoron lakott.
1956. október 30-án élelmiszer-rakománnyal érke-
zett Budapestre, és Kóté Sörös József barátjával
(akivel lényegében mindvégig együtt tevékenyke-
dett) egy igazoltatás kapcsán a Vajdahunyad utcai
felkelőkhöz csatlakozott. A csoporttal kivonult a
Köztársaság térre, de a forrásokból nem derül ki,
hogy volt-e szerepe az ostromban, illetőleg a
lincselésben. A november 4-i szovjet bevonulást
követően részt vett a fegyveres ellenállásban, ő
lett a csoport golyószórósa, egyszer a légnyomástól
összeesett. A harccal 5-e este hagyott fel. Ezen az
estén a Conti utcában egy felkelőbázison véletlenül
elsütötte a fegyverét, a lövedék azonban szeren-
csére csak horzsolást okozott a parancsnok lábujján.
Viszontagságos hazatérése után felvette a munkát
a FÜSZÉRT-nél.
1957. július 18-án letartóztatták. A „Wittner Mária és
társai” per IV. rendű vádlottjaként került a bíróság
elé. [...] Első és másodfokon egyaránt halálra ítélték,
és ezt a döntést a kegyelmi tanács egyöntetűen
jóváhagyta. 1959. február 26-án kivégezték.”
13
1991-ben Tóth Józsefnek a Magyar Köztársaság
nevében 1956-os emlékérmet adományozott
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke