18 / 44
18
WITTNER MÁRIA EMLÉKEI A MONORI MÁRTÍROKRÓL
„Itt bizonyíték nem volt, bizonyítási eljárás
meg minek, hiszen amikor lezárták a vádakat, illetve
a tanúkihallgatást, Tucsek (vérbíró) azt mondta,
hogy a tanúkihallgatásnak vége. [...] Na most Tóth
Jóska felállt a teremben, és mondja: kéri a bíróságot,
hogy hallgassa ki a tanút, ugyanis ők 30-án éjjel
jöttek fel Monorról élelmiszerszállító kocsival, és
fent maradtak. Rajta is vannak a csoportképen.
Viszont a Köztársaság téri harccal vádolták őket, ami
viszont nappal volt. Akkor Tucsek azt mondta: már
semmiféle tanút nem hallgatnak ki, le van zárva. Erre
Tóth Jóska mondja: „Nem igazságos a népbíróság!”
Tucsek: „Hogy meri ön a népbíróságot rágalmazni?!”
Aztán két másodperc, és a bírói pulpitus tetején, Tóth
Jóska fönt termett az asztalon. Behúzott Tucseknak,
és szétvert az ülnökök között. Tucsek másnap
kék monoklival jött be, de abban a pillanatban
felhördült a tárgyalóterem. Tóth Jóskát egy idő után
két lábbilincsbe rakták, majd leültettek bennünket
az első sorba, és akkor Tucsek mondta: „Addig
a vádlottak itt ülnek, míg az ügyészségi folyosót
kiürítik.” És mi fél órát ültünk ott, hogy ürítsék a
folyosót, nehogy tanúja legyen a dolgoknak. Aztán
fölvittek bennünket, és akkor „telefonáltak” a srácok
a radiátoron, hogy nyugodjatok meg, elölről kell
kezdeni a tárgyalást, mert az incidens befolyással
lehet az ítéletre. Tehát másik bíró fogja tárgyalni.
Másnap lementünk. Na, ki van ott? Tucsek. Mondja,
hogy az első sort hagyják szabadon, és a második
sorba kezdték ültetni a vádlottakat, hogy ne forduljon
elő, ami tegnap történt. Utána ki is végezték Tóth
Jóskát. Soha nem láthatta meg a fiát, aki akkor
született meg, amikor bekerült a börtönbe.”
18
„A rabszállítóban egyetlenegyszer szólalt
meg a Tóth Jóska, hogy soha nem látom többé a
gyerekemet. Akit addig sem látott, mert börtönben
volt már, mikor született.”
19
„Nagyon készültem a temetésre. A temető-
kapuban láttam meg először a felhívást, hogy lehet
újratemettetni a halottakat. 1956-ban Lambrecht
Miklós a Péterfy Sándor utcai kórház mentőseinek
volt a vezetője. Írtam neki egy levelet, hogy sze-
retném eltemettetni egyik társamat, Sticker Katit,
akinek nincs hozzátartozója. […] 1989. május elején
összehívtak bennünket a Corvin tér 2.-be. Ott volt
Fónay Jenő, Maléter Jutka és még jó néhányan, akik
el akarták temettetni szeretteiket. Megkérdeztem,
hogy Tóth József és Kóté Sörös József hozzátartozói
jelentkeztek-e a temetésre? Azt a választ kaptam,
hogy nem. Ekkor én azt kértem, hogy még ezt a két
társamat is eltemettetném. Így temettettem el mind
a három társamat.”
20
Kovács Imre János, Tóth József és Kóté Sörös József sírja