17 / 44
17
WITTNER MÁRIA VERSEI KÓTÉ SÖRÖS JÓZSEFRŐL
ÉS TÓTH JÓZSEFRŐL
17
„HOLINAK”, KÓTÉ SÖRÖS JÓZSEFNEK: 1959. II. 26.
Négy gyermeket hagytál a földön magad után.
Te mentél, mert kényszerített az erőszakos halál.
Csendben nyugszol most, lelked messze jár,
Felszentelt sírodra örök béke száll.
Sírhantodnál állok, s a távoli múltra emlékezem.
Szeretted az életet, mely dallal volt tele.
Vidámságod a sírig elkísért,
dalaid az erőszak tépte szét.
Cigány fiú voltál, de kebledben hős magyar szív dobbant.
Szeretted a hazád, szeretted a dalt.
Elnémult ajkadról nem szól már a nóta,
magaddal vitted a sírodba.
TÓTH JÓZSINAK: 1959. II. 26.
Úgy vágták el életed fonalát,
hogy sohasem láthattad őt,
a születendő gyermeked.
Tudtam: ez mindig fájt Neked.
Sok-sok év telt el azóta.
Jeltelen sírodra visszakaptad tisztes neved.
Eljött ő, a kisebbik
kutatva távoli emlékedet.
Szomjasan itta a szót,
két szeme könnyben úszott.
Megfakult fényképed az egyetlen.
mely emlékként itt maradt vele.
Wittner Mária (jobbra) és Havrilla Béláné, született Sticker Katalin
a Vajdahunyad u. 41. sz. alatti épület udvarán 1956-ban