10 / 44
10
„A nemzetközi munkásmozgalomnak is
érdeke, hogy a bűnösöket szigorúan felelősségre
vonjuk”, és inkább kemény, s ne enyhe ítéleteket
hozzunk”
– mondta Kádár János. [...]
A bíróságok 1956. november 4-e után az
1963-as amnesztiát követő esztendő végéig 26
ezer 621 embert marasztaltak el politikai perekben.
A Legfelsőbb Bíróság (LB) 1962. december 31-ig
215, a katonai bírák 152 személyt ítéltek halálra.
A 367 halálraítéltből többen kegyelemben része-
sültek, az ez időszakban a hóhér kezére juttatottak
száma mai ismereteink szerint 341 volt, ám köztük
akadtak köztörvényes bűnözők is. 225 emberrel
egyértelműen a forradalom miatt végeztek.
A legtöbb halálos elmarasztalást Borbély
János hirdette ki: 62 esetben másod-, 3 személynél
elsőfokú eljárásban.
8
A kivégzett
monori mártírokról
KOVÁCS IMRE
(Monor, 1929. 10. 13. – Budapest, 1958. 10. 27.)
„1956. október 28-a után jelentkezett a VII. kerü-
leti Nemzetőrségbe, ahol járőr szolgálatot látott el.
Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában,
államvédelmi beosztottak letartóztatásában. Társai-
val lefegyverezték az Eötvös utcai fegyverraktár
őrségét, és nagy mennyiségű fegyvert szereztek.
Ő irányította a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa
utcai központja elleni támadást, ahol információik
szerint ÁVH-sok rejtőztek. November 4-e után is
folytatta a fegyveres harcot. A forradalom leverése
után röplapokat terjesztett. Annak ellenére, hogy
védelmébe vett egy pártfunkcionáriust, mégis a leg-
súlyosabb büntetést kapta. Szervezkedés vezetése
miatt 1958. október 7-én kivégezték. Élt 29 évet.”
9
A megtorlások
„…Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.” – A sírban.
S majd jön ideje a feltámadásnak
így hisszük. S mert hisszük: – így van.”
(András Sándor: Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában. München, 1958)
„…Ezerhétszázhárom,
Nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat:
Egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen…”
(Faludy György)