11 / 44
11
A WESSELÉNYI UTCAI FELKELŐ CSOPORTRÓL
1956. október 28-ától kezdve – miután rá-
dióközleményben felszólították a fiatalokat, hogy
csatlakozzanak a szerveződő új forradalmi kar-
hatalomhoz – a VII. kerületi tanácsnál is többen je-
lentkeztek, hogy segítsenek a rend fenntartásában.
Közülük alakult ki az ún. „Farkas” csoport,
akik a Wesselényi utca 49-ben mintegy ötvenen
önálló egységet alkottak.
Parancsnokul a 36 éves Kovács Dezső hő-
szigetelőt választották, helyettese a 27 éves Kovács
Imre („Kiskovács”) vasesztergályos és a szintén
27 éves Drbál Ferenc („Mérnök”) építészmérnök
lett. A csoportba tartozott a 24 éves Kovács Gáspár
lakatossegéd (Kovács Imre öccse) is.
Október 30-án a csoporthoz eljutott a
híre, hogy az ÁVH-sok lőnek a Köztársaság téri
pártközpont épületéből, és már 120 foglyot őriznek.
Az alegységek kivonultak a Köztársaság térre.
Kovács Imre alparancsnok és három társa
az egyik Kenyérmező utcai ház emeleteiről lőtték a
pártház ablakait, majd a Köztársaság tér és Luther
utca sarkán (Luther utca 3.) lévő MÁV tiszti iskola
II–III. emeletéről folytatták a harcot.
A pártház győztes ostroma után Kovács
Imre segített az épületből menekülő Méhes
Lajos pártfunkcionáriusnak. A megmentett párt-
funkcionáriustól így búcsúzott:
„Most mi így visel-
kedtünk veletek, kíváncsi vagyok, hogy ha fordul a
kocka, akkor ti hogy bántok velünk.”
Október 31-én a csoport az Almássy tér
2-ben lévő épület irodahelyiségeibe költözött át.
Távollétében a csoport parancsnokát az Almássy
téri bázison belül legfőképpen a „Kiskovács” he-
lyettesítette, tehát gyakorlatilag ő látta el a pa-
rancsnoki teendőket. Ő szervezte meg a belső
őrséget, a járőrözést, ő fogadta a jövevényeket. Két
társa szerint Kovács Imre nagyhangú, fontoskodó,
fenyegetőző természetű volt.
A szovjetek újabb beavatkozásának ve-
szélye miatt november 3-án a csoport beköltözött
a Royal Szállodába, hogy a Nagykörút egy részét a
tőlük telhetőmaximálismértékben ellenőrizni tudják.
November 4-én – a szovjet támadás meg-
indulása után – Kovács Imre ezt mondta a társai-
nak:
„aki magyarnak érzi magát, az becsületesen
harcoljon a forradalom megvédése érdekében.”
Igyekezett felrázni mindenkit, nehogy eluralkodjon
a csüggedés. Emellett az óvatosságra is felhívta
a figyelmet, mivel bejelentés érkezett egy felkelő
haláláról. Más visszaemlékezés szerint a „Kisko-
vács” szidta a szovjeteket és a kommunistákat, az
utóbbiakat árulóknak nevezve. E változat szerint azt
is hozzátette, hogy a csoportban is lehetnek árulók:
nehogy
„megtűrjünk ilyet magunk között.”
A következő napokban a Royal-szállónál és
környékén igen súlyos harcok folytak.
November 9-én a déli órákban a Royal-
szállóba benyomult egy tucatnyi szovjet gyalogsági
katona. Kovács Imre néhány társával el tudott
menekülni az épületből. Egyik forrás szerint Kovács
Imre úgy szökött meg a Royal-szállóból, hogy öccse,
Kovács Gáspár, állandóan lőve, fedezte.
Ezt követően Kovács Imre Kovács Dezsőhöz
csatlakozva–röpcédulagyártással és terjesztéssel–
még mintegy tíz napig a politikai ellenállást vá-
lasztotta.