Balogh Gyula (sz.: Budapest, 1950. április 17.) festőművész

Általános és középiskolai tanulmányait Monoron végezte. 1966-tól a rákosligeti rajz szakkörben Tóth Tibor festőművész növendéke, majd Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán Sarkantyú Simon festőművész volt a mestere. 1975-ben festő szakon diplomázott. 1975-től 10 évig a pesterzsébeti Csili Művelődési Központ felnőtt rajz-szakkörét vezette (közben Szentendrén volt bérelt műterme). Az 1987-88-as tanévben helyettesként a Képző- és Iparművészeti. Szakközépiskolában tanított. 1987-től ismét Monoron él és alkot.

1975-től tagja a Művészeti Alapnak (most MAOE). Megalakulása óta (1991) tagja a Magyar Vízfestők Társaságának és az Olajág Keresztény Művészeti Csoportnak. Alapító tagja az 1969-ben újra szerveződött Gyulai Művésztelepnek Alkalmanként más hazai művésztelepeket is látogat. Évekig részt vett a Tiszakécskei Művésztelep tevékenységében. Újabban a Nagykőrösi, a Keceli és a Nagybányai (Magyarlápos, Felsőbánya) Művésztelep résztvevője.

1975 óta számos országos és csoportos kiállításon vesz részt alkotásaival kiállítótermekben és múzeumokban. Több tárlaton nyertek díjat alkotásai.  A város megbízásából ő festi meg a díszpolgárok arcképeit. Több alkotása található országos közgyűjteményekben és magántulajdonban. Kiállításaival, művészetével a város hírnevét öregbíti.

Egyéni kiállításai: 1987. Monor, Művelődési Központ, 1989. Hódmezővásárhely, Medgyessy terem, 1990. Salzburg (Ausztria) Taxham Galéria, 1991. Katzenberg (Ausztria) Filialkirche Bardócz Lajossal és Szabó Imrével, 1994. Csepel, Kék Iskola Galéria, 1994. Monor, Jászai téri Általános Iskola, 1995. Tiszakécske református Iskola Galéria, Dány, Művelődési Ház, Zebegény Kenderes Fogadó, Budapest, Csontváry Galéria. 1996. Budapest Erdő Renée-ház, 1998. Monor, Művelődési Központ, 1999. Páty, Faluház, Albrecht Júliával, 2000. Péteri, Művelődési Központ, Hatvan, Moldvai Győző Galéria, 2003. Cepel, Kék Iskola Galéria, 2004. Hatvan, Moldvai Győző Galéria, Zsemlye Ildikóval.

Művészeti díjak: Alföldi Tárlat, Békéscsaba – A Város Tanácsának díja, 1981,
Tavasz Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum –  Grafikai fődíj, 1981,
Ősz Tárlat, Hódmezővásárhely – a Város Tanácsának díja, 1982,
Festészeti díj, 1986,
Akvarell Biennále, Eger – Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja, 1986,
Akvarell Biennále, Eger – Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja, 1994,
Ősz Tárlat, Hódmezővásárhely – Csongrád M. Önkormányzataiért Alapítvány díja, 1999,
Arcok és Sorsok, Hatvan – Arany Diploma, 1999,
Magyar Tájak Biennále, Hatvan – Ezüst Diploma, 2002,
Ősz Tárlat, Hódmezővásárhely – Fődíj, Tornyai Plakett, 2002.



Kovács Benő (sz.: Monor, 1943. szeptember 23.) a Monori Földhivatal vezetője

A Kossuth Lajos Általános iskolában 1957-ben fejezte be tanulmányait, majd a József Attila Gimnáziumban folytatta. A harmadik évfolyam után 1962-től a ceglédi Török János Mezőgazdasági Technikumban tanult tovább és 1965-ben technikusi oklevelet szerzett. 1966-ban felvételt nyert a zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Üzemgazdasági Szakára, a Monori Állami Gazdaság ösztöndíjasaként, és 1968-ban üzemgazdász oklevelet szerzett. 1970-72-ben 3 féléves posztgraduális képzésben vett részt.

1965. december 1-jétől a Monori Állami Gazdaság gombai kerületének állattenyésztési brigádvezetője volt 1966. szeptemberéig. 1968-tól a Monori Állami Gazdaság központjában, 1970. januártól áprilisig a csévharaszti kerületnél , majd az üllői Kossuth Mgtsz-ben üzemgazdászként dolgozott 1979-ig.

1978-tól a Monori Járási Hivatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályán osztályvezető, 1979-85 között a MÉM Békés- és Csongrád megyei termelési felügyelő. 1986. júliusától 1990-ig Monor Városi jogú Nagyközségi Közös Tanács (Péterivel) tanácselnöke. 1991 óta a Monori Földhivatal vezetője.

A Magyar Agrártudományi Egyesület Pest Megyei szervezetének 1979-től 1990-ig, a MEDOSZ Pest Megyei szervezetének 1970-től 1990-ig volt tagja. 1990-94 között önkormányzati képviselő, 1994-98 között külsős bizottsági tag. Az 1985-ben alakult Monori Helytörténeti Kör alapító tagja, az 1991-ben újjáalakult monori Gazdakör elnöke. A monori szőlő- és bortermelés népi hagyományainak újraélesztésében jelentős szerepet vállalt (Orbán nap, szüreti felvonulás és bál).

Kitüntetései: TSZ Kiváló Dolgozó 1977., MÉM Kiváló Dolgozó 1984.

A kitüntetés indoklása: „Monoron az egyik legismertebb személyiség, akit tevékenysége alapján mindenki szeretettel fogad. Közéleti munkáját mindig becsülettel, önzetlenül, a közjavát szolgáló céllal végzi. A rendszerváltás előtt Monor első, és egyben utolsó helybéli tanácselnöke volt, az első önkormányzatban négy évig képviselőként, majd külsős bizottsági tagként munkálkodott. Az újonnan alakult Gazdakör elnöke. Tevékenységének köszönhető, hogy a város szép hagyományai újra élednek. Mint a körzet földhivatali vezetője korrekt, segítő szándékú kapcsolatot alakított ki az önkormányzatokkal és a települések lakosaival.”

Soltész Péter (sz.: Lajosmizse, 1950.  október 13.) vállalkozó

1962-től monori lakos. Általános iskolai tanulmányait 1965-ben fejezte be, majd 1968-ban Monoron szobafestő-mázoló szakmából szakmunkásvizsgát tett. Tanult szakmájában dolgozott 1995-ig, azóta munkanélküli. A kitüntetés indoklása: „Gyermekkorától folyamatosan kutatja a Monor múltjával kapcsolatos tárgyi emlékeket (fényképek, dokumentumok, tárgyi emlékek, monori kiadású könyvek, nyomtatványok, stb.). Hosszú ideje a bélyeggyűjtők csoportjában is aktívan tevékenykedik mint cserefüzet felelős. Számos muzeális értéket mentett meg a pusztulástól, ezekkel hatékonyan tudja segíteni a helytörténeti kutatásokat. Több helytörténeti kiállítás berendezésében, dekorálásában nyújtott segítséget. Ő festette át a volt községháza homlokzatán lévő címert. Segítséget nyújtott az 1919-es mártír-emlékmű és Gera József síremlékének felújításához. 1987-től 1999-ig tagja volt a Helytörténeti Körnek, 2000-től a Monorért Baráti Kör aktív ragja.”