Dr. Halász János (Jászszentlászló, 1928. április 7. – Budapest, 2001. január 21.) gimnáziumi tanár

„Szülei mezőgazdasági napszámosok voltak, tizenegy gyermeket neveltek. A polgári iskola négy osztályát Kiskunmajsán végezte. A tanítóképzőt 1948-ban Kiskunfélegyházán fejezte be. 1948-50 között a Pedagógiai Főiskola biológia-földrajz-testnevelés szakán szerzett tanári oklevelet. Tanulmányait rendkívül nehéz anyagi körülmények között végezte. 1951-53-ig a Népművelési Minisztériumban előadóként dolgozott, s közben az ELTE Bölcsészkar esti tagozatán földrajz szakon szerzett diplomát. 1963-ban a történelem szakot is elvégezte. 1967-ben az ELTE TTK-n doktorált „Summa cum laude” minősítéssel.  A Monori József Attila Gimnáziumba 1956-ban kérte áthelyezését, ahol nyugdíjazásáig, 1988. december 31-ig dolgozott. Pedagógiai oktató-nevelő tevékenysége meghatározó jellegű volt a gimnázium arculatának kialakításában. Kiemelkedő volt osztályfőnöki és földrajztanári munkája. Tanítványai 22 éven keresztül, szinte évente jutottak az Országos Középiskolai versenyek első tíz helyezettjei közé. Szakmai munkája országosan elismert volt. Földrajzszakos tanárok egész nemzedékét nevelte ki. Monor és környéke földrajzszakos tanárainak többsége tanítványai sorából került ki. Kiváló szakköri tevékenysége eredményeként számos tanuló választotta hivatásul a földrajzot és társtudományait. Több monori diákjából lett országos hírű geográfus, meteorológus, csillagász, geológus és egyetemi tanár. Szaktanári munkája mellett tudományos és szakmai, közéleti tevékenységet is végzett. Az 1960-as években doktorált a magyarországi tanyakutatás témaköréből, melyet Erdei Ferenc bírált és terjesztett fel doktorátusra. Az Országos Pedagógiai Intézet Tantárgyi Bizottságának nyugdíjazásáig, a Magyar Földrajzi Társaság Választmányának haláláig volt tagja. A földrajztanításról cikkei jelentek meg a Földrajzi Zsebkönyv és a Földrajztanítás című kiadványokban. Közéleti témákban főleg a Pest Megyei Hírlap Monor és Vidéke mellékletében és a Monor és Vidéke hetilapban írt cikkeket. Nyugdíjazása után érdeklődése elsősorban a történelem felé irányult. A magyarok sumér eredetéről, a magyarok őshazájáról, Monor és környékének lelőhelyeiről tartott ismeretterjesztő előadásokat a városban, melyek a helyi lapokban is megjelentek.” – olvasható a kitüntetése indoklásában.

Az országos tanulmányi versenyek egyik bírálója, illetve módszertani- és tankönyvek lektora volt. Tanári tevékenységét több alkalommal is elismerték. Két alkalommal kapott József Attila Emlékplakett kitüntetést. A tanár úr hosszantartó, súlyos betegség következtében 2001-ben hunyt el.


Molnár Mária (Pesterzsébet, 1907. – Monor,) tanítónő

„Édesapja hosszú éveken keresztül a monori református egyház vezető lelkésze volt. Molnár Mária 1926-ban szerzett tanítói diplomát és mint tanítónő, a Kossuth Lajos utcai elemi iskolában helyezkedett el. Nagytudású, halk szavú, kiegyensúlyozott, igazságos lelkiismerettel nevelte több mint 40 éven át a rábízott diákokat. 1976-ban Vasdiplomát kapott. Végtelenül szerette a gyerekeket, minden idejét az oktatásra szentelte. Azon kevés pedagógus közé tartozik, aki megszakítás nélkül, 40 évig egy helyen végezte pedagógiai munkáját.”  (A kitüntetés indoklása)


Dr. Bittó Pál (Kolozsvár, 1902. – Budapest, 1997. augusztus 25.)

„1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. 1945-ben a háború miatt ismét Erdélybe költözött. Az 1960-as évek elején jött vissza Magyarországra, amikor is mindjárt Monoron telepedett le. Az akkori Egészségházban bőrgyógyász szakorvosként dolgozott. Rövid időn belül a Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet vezető főorvosa lett. Innen vonult nyugdíjba 1980-ban, de ennek ellenére még több éven keresztül aktívan dolgozott és szakmai tudásával segítette a fiatalabb kollégákat. Rendkívül nagy affinitást érzett a festészet iránt. Tanára Müller M Gyula volt. Az egykori Nagybányai Festőiskolán is tanult. Képeiből külföldön és hazánkban is többször rendeztek kiállítást. Több díjazott festménye van. Monoron főleg a Strázsa-hegy ihlette festésre. Számtalan képe ábrázolja a szőlőművelés különböző szakaszait. A monori Művelődési Központban kétszer volt kiállítása. Végrendeletében 10 festményét hagyományozta Monor városára.”  (A kitüntetés indoklása)